Fontos, hogy nagyon higgadtan készüljünk az állásinterjúra, mert talán a legdiszkriminatívabb kérdések tudnak felmerülni ezzel a témakörrel kapcsolatban.

Bár elvileg ebben a témakörben nem tehetnének fel kérdést az állásinterjún, tapasztalataim szerint mégis mindig sikerül nekik... :) Nem is nagyon húzzák sokáig... legtöbbször a 3. vagy 4. kérdésként merül fel. Sokszor még a szakmai hozzáértést firtató kérdések előtt. Tehát ha itt "elvérzünk", hogyan is bizonyíthatnánk, hogy mi vagyunk a legmegfelelőbb emberek az adott feladatra? Az egyetlen megoldás... rezzenéstelen pókerarc és csípőből lőtt válasz... :)

1. Állást keres gyerek nélkül?

Bizton számíthat a kérdésre, hogy párkapcsolatban él-e, ha még nem házas, mikor tervezik az esküvőt, illetve mikorra tervezik a családalapítást. Nos... Legyünk mi a világ legnagyobb biztonságra törekvő emberei, illetve a legkarrieristább beállítottságúak. (kihez mi áll közelebb :) )

Előbbinél fejtsük ki, hogy mindenképpen szeretnénk a gyerekvállalás előtt saját lakást és nyugodt életet biztosító egzisztenciát, de egyelőre még a szüleinknél élünk (a testvérünkkel egy szobában...) és ha most végiggondoljuk, még elég távolinak látszik az időpont, amikor ezt majd megengedhetjük magunknak.

Utóbbi változatnál akár még vissza is kérdezhetünk... Gyereket?... Ezt most komolyan kérdik? (visszafogott, rövid kacaj... :) ) és jöhet a hatásos folytatás... nem hisszük, hogy a már jól megszokott életstílusunk összeegyeztethető lenne egy gyerek vállalásával. Különben is úgy érezzük, hogy még nagyon sok kihívásnak szeretnénk eleget tenni, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy igenis reálisak azok a célok, amiket magunk elé tűztünk még akkor is, ha mások óva intenek attól, hogy folyamatosan a munkába temetkezzünk...

2. Állást keres kicsi gyerekkel?

Van aki azt tanácsolja, hogy már az önéletrajzban tagadjuk le, hogy gyerekünk van. Nem gondolom, hogy ez célravezető lenne. Úgyis kiderül. Akkor meg hogyan magyarázzuk ki magunkat, hogy kapásból hazugsággal indítottunk? Mondjuk azt, hogy a cél érdekében? És akkor vajon mit fognak gondolni, hogy mikre vagyuk még képesek a céljaink érdekében, ha a saját gyerekünket is képesek vagyunk letagadni?

Így viszont kikerülhetetlen a kérdés, hogy "Mit csinál, ha megbetegszik a kisgyerek?". Hm... Annak idején próbálkoztam azzal a válasszal, hogy "Anyukám nyugdíjas és biztosított arról, hogy bármikor el tud jönni a gyerekekre vigyázni, ha megbetegednének, nehogy ez legyen a munkába állásom gátja." és bár ez teljesen igaz volt, nem tűnt elég meggyőző válasznak. Sok választ ízlelgettem, míg végül kitaláltam magamnak egyet, ami talán a munkaadóknak is elfogadható. Tehát: "Természetesen elviszem orvoshoz, aztán pedig jövök dolgozni, mert a többi részét a dolognak családon belül meg tudjuk oldani." Esetleg ide még hozzá lehet fűzni - ha ez így van, vagy úgy érezzük, hogy nyomatékosítani kell a dolgot -, hogy szerencsére nem túl anyás a gyerek, úgyhogy biztosak vagyunk abban, hogy ez problémamentesen fog zajlani.

3. Állást keres nagyobbacska gyerekkel?

Abban a pillanatban, amikor a gyerekekre kérdeznek rá, le kell csapni a feldobott labdára és úgy visszadobni, hogy mi szerezzük a pontot!

Sok anyukának talán eszébe sem jut, hogy ha a gyereke már 13-14 éves, akinek már azért nincs szüksége minden percben szülői felügyeletre, ezt a tényt aduként is használhatja egy állásinterjún. El kell mondani, hogy mennyire örülünk, hogy már ekkorák a gyerekeink, mert sokkal szabadabbnak érezzük magunkat. Amíg kicsik voltak, mellettük álltunk folyamatosan amikor szükség volt ránk és szerencsére sikerült idejekorán önállóságra nevelnünk őket. Tehát a napi rutin nem jelenthet gondot. (Sőt... Pistike időnként egyszerűbb ételekkel vár otthon mire hazaérünk. Szakács szeretne lenni a szentem... :) )